A rossz tankönyvek dicsérete

 Mindenki szapulja, én most dicsérni fogom. Végre olyan eszközt kapnak a tanárok a kezükbe, amivel a valódi életre taníthatják a diákjaikat. Ami eddig az agymosás fontos része volt, hogy az emberek ne gondolkodjanak, éppen ezekkel a primitív tankönyvekkel lesznek aláásva. A rendszer megásta a saját sírját!

Most végre megtanulják a gyerekek, hogy ami le van írva egy (tan)könyvben, az nem szentírás. Ma az internet korszakában ott a lehetőség, hogy maguk nézzenek utána, elgondolkodjanak és véleményt formáljanak. Egyetlen jóérzésű és hozzáértő tanár sem fogja elvárni, hogy a diákok ezt a szörnyedvényt „böfögjék vissza” felelet gyanánt, hiszen a színvonala nem éri el a közepes érdemjegyet sem!

Tehát maga a hatalom kényszeríti rá a tanárokat, hogy önálló gondolkodásra ösztönözzék a gyerekeket és természetesen önmaguk eddigi határait is átléphetik ezáltal. Ha az energia a szentségelésre megy, akkor nem jó irányba tartunk. Keressük meg inkább a jó oldalát és használjuk a magunk előrevivő céljaira!

Tehát, kalandra fel: megnyíltak a kapuk, végtelen lehetőség áll előttünk! Itt van, amit mindig mondok: nem kell feltétlenül harcolni valami ELLEN, hanem fel kell használni a körülményeket. Néha pedig a legrosszabbnak tűnő dologból lesznek a leghasznosabb segítőtársak. Íme, mire jó egy rossz tankönyv!

Természetesen ennél árnyaltabb a kép, hiszen a tanárok egy részének ez igen komoly kihívás. Aki eddig magoltatott, aki nem szeretné, hogy a diákok az őáltala adott gondolatokon kívül mást is beépítsenek, azoknak ezt nem lesz egyszerű elfogadni. Hisz meghasonlással jár. De ez a korszak bizony a fény növekedéséről szól és most bevilágított egy pókhálós, poros sarokba. Ez pedig az oktatás, aminek a teljes rendszere recseg-ropog. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb a társadalmi igény a demokratikus iskolákra, és hogy ezeknek a megvalósulása már fizikai tény. 

Lavina indult el és ezt megállítani már nem lehet. Az új világrendbe NEM FÉR BELE az áldemokrácia, a hierarchiával való elnyomás.Tanulni nem a tankönyvet kell, hanem az életet és ezt ÉLŐ emberektől lehet. Márpedig ez nem az a világkép, mint amit a tévéből sulykolnak.

Az emberek szabadok, mindig azok is voltak. Erre egyre többen ébredünk rá. A kinövő füvet nem lehet visszanyomni a földbe, a tavasz kizöldellését nem lehet megakadályozni! Ahogy a metszés is újabb ágak növesztésére serkenti a bokrokat, úgy ezek a kormányzati megszorítások is az ellenkező hatást érik el, mint amire létrehozták. Csak MI tegyük meg, ami a dolgunk. Ne anyázzunk, használjuk fel a lehetőséget, amit kaptunk.

CsE